Mo’s Inn

Olvastam mostanaban a Harvard egyetem business hirleveleben egy erdekes sztorti arrol, hogy a vezetobeosztasban levo emberek is komoly onbecsulesi problemakkal kuzdenek. Errol az jutott eszembe, hogy az elmult evekbenmeg en is eleg durvan szivattam magam hasonlokkal – bar nemcsak, hogy a harvard nem irt rolam, de meg vezetobeosztasban sem vagyok…sebaj Mindenesetre elgondolkodtam azon, hogy hogyan lehet legyozni ezt az egeszet. Ertsd: kissebsegi komplexus, tulzott onkritika stb…

Az en esetemben ez az egesz a bizonytalansagbol indul ki: nem tudom igazsag szerint mit akarok elerni, mik a celok. Vagyis vannak nyilvan, de z egesz meg kisse homlyos, kicsit ijeszto hogy 28 evesen meg mindig utkereses megy. De a masik oldalon meg ez tok jo, konnyebben elhiszem magamrol igy, hogy kivancsi vagyok.

Csakhogy ez az egesz kemenyen visszaut a hetkoznapokban. Nem mindig hiszem el, hogy igazam van, nem nagyon tudok ugy igazan hatarozott lenni (bar talan egyre jobban megy). Es a hagyomanyos tecnikak, miszerint elmegyek emellet a problema mellett, mert majd ugyis jobb lesz, nem mukodnek. Szoval, ha ezt belattam, hogyan tudok hatarozottabb lenni, jobban hinni abban amit mondok, es amit csinalok.

1. Eloszor is belattam, hogy a hagyomanyos technika nem megy. Asszem mindenfajta pszichologiai problemaban ez a legelso lepes.

2. Fel kell fognom, hogy alapjaba veve az onkritika azert van, hogy segitsen. Segit megtartani az ertekrendemet, alaposabbnak lenni.

3. Nem szabad tul nagy teret engednem neki, meg kell tartanom a biztos tavolsagot tole, mert gyorsan a fejemre nohet.

Az a legfobb baj, hogy a kudarcaimnak (mint maganeletben, mint karrierben) sokkal nagyobb jelentoseget tulajdonitok, mint a sikereimnek. Pedig nem kene.

Itt van egy eleg jo cikk, ajanlom mindenkinek, aki hasonlo problemakkal kuzd: http://renaissanceforleaders.com/2009/04/14/your-inner-critic/

Lassan majdnem egy eve, hogy kijottem Londonba es az eletem gyokerestul megvaltozott. Uj elet, uj vilag, uj munka. Minden uj.  Sokszor megy a vigyorgas azon, hogy sok mindent eloszor csinalsz itt Londonban: eloszor veszel agynemut magadnak, etkeszletet, intezed a TBt, mesz a bankba, hajtod az ingatlanugnokseget, hogy mi lenne, ha lenne vegre meleg viz a furdoszobaban (ok, ez meg ToDo listan van) stb…

Bar fenysebesseggel tortennek korulottem a dolgok, ez nem igazan igaz a maganeletemre. Es ez igy jo, mert – talan eloszor az eletemben – van idom gondolkodni. Sokat.

Es gondolkodok is eleget. Ha maskor nem akkor minden hetvegen, reggelente, ugyanis dain nem igazan kel fel delutan ketto elott, en azonban reggel 9kor mar kukorekolok, es ilyenkor kvazi enyem az egesz haz, minta tok egyedul lennek.

A gondolkodasnak – mielott az elonyre ternek ra – rengeteg hatranya van. Teszem azt eletemben eloszor ugy igazan el kezdtem aggodni az egeszsegem miatt: osszel egy kokemeny hipochander korszakon tettem tul magam. Tudod, amikor egyedul ulsz a nappaliban es a legkisebb hulye kis fajdalomra is komplett korkepet vezetsz le magadban. Egyik kezed mar a telefonon, keresi a megfelelo szamkombinaciot a korzeti orvoshoz (aka GP). Aztan ott van az, hogy elkezdek merengeni a multan. Egy kicsit. Aztan nagyon sokat.

Mert egyedul vagyok, es ilyenkor nincs mas csak az ami En vagyok. Bar hirhedten jol tudom onmagamat elszorakoztatni, azert a dolog megsem ilyen egyszeru. Szepen lassan elkezdtem vegigmenni mik tortentek velem az elmult evekben. 4 ev alatt tobb mint 6 munkahelyem volt, 3 kulonbozo foldreszen. Szeretnem allitani, hogy mindez az en erdemem, de javareszt a vakszerencse segitett hozza ehhez a kisse kalandos elethez. Es bar rettentoen jol hangzik az hogy “kalandos elet’ azert ez eleg faraszto.

A maganeletem kisse kusza (tudom van par ember, aki ennel joval erosebb szot hasznalna, de kivetelesen arra kerek mindenkit, hogy ezt ne kommentelje – jar az agyam ezen eppen eleget).

Szerencsere volt par biztos pont is: a csaladom es barataim. Bar nem hiszem, hogy mindig megerdemeltem, azert ezek az emberek mindig, mindenkeppen kitartottak mellettem.  Koszonom. Nelkuletek nem ment volna.

Szoval most Uj Elet. Uj Esely. Tiszta Lap.  Azon kezdtem el agyalni, hogyan hasznaljam ki ezt a lehetoseget? Mert bar jol hangzik, konnyeden eluszhat megint minden.

Attis egyszer megkerdezte miert jo az MMORPG (online jatszani, egy masik vilagban). En azt feleltem neki:

“Adjatok egy vilagot, ahol jobb ember lehetek.”

Ez kb. igaz a mostani eletemre is: egy uj vilagban szeretnek jobb ember lenni.

Csakhogy ebben az uj vilagban kicsit egyedul vagyok. Az osz soran ezt katasztrofanak eltem meg es mire eljott a tel, majd a karacsony sikerult kicsit kikeszitenem magam. Aztan hazamentem, aludtam 14 orat, elmentem bulizni es bar konnyen lett volna tobb eselyem kalandos ejszakakra – talan most eloszor – nemet mondtam.

Azert mondtam nemet, mert nem lehet mindig egy helyben toporogni, ugyanazt csinalni. De ez a “nem” csak egy resze annak, amit akarok. Szeretnek egy eletet felepiteni, tobb esszel, kevesebb hevvel. Azt hiszem rajottem, mire van igazan szuksegem es mit kell tennem ahhoz, elerjem a kituzott celt.

Mert az uj vilag, uj eselyt jelent. Szeretnek tisztan latni, elore gondolkozni. Eljott az ideje, hogy megvaltozzak. Ez az eredmenye az elmult 7-8 honap folyamatos agyalasanak. Kicsit elfejteni a Carpe Diem eletmodot, es tobb energiat fektetni abba, ami igazan fontos.

En mar nem akarom felgyujtani a vilagot. Inkabb kicsit szeretnem atalakitani, hogy jobb ember lehessek benne.

Es ahogy dain mondja: “Good things come to those, who wait.”

nyilván ez elég nagy geciség, de hát kinemhagytamvolna

( a link után itt az update: obviously )

i am not really a hiphop maniac, but i do like “intelligent” rap. Here is a (for me) new Hungarian formation, which is good in style, good in text and great as background  music. Meet:

SUHANCOS

i tried to embed a youtube video, but the whole site fell into pieces when i tried to do it (liquid, plssssssssssssss…..install the new wordpress thx)

so here it is

here they are, although some of them are not really ads, but still, it’s a nice collection if you just want to watch some vids:

http://www.lavirale.com/ (my pers. fav is not there, but here! )

the last vid on the link is some musica-visual awesomeness!

jpod is about surviving the everydays in a game-design company, and more of that: surviving your own personal life.

meet Ethan: about 28, young, full of ideas, googlefreak who while does everything to see next day the sun rising, gets invaded by Chinese people-smuggling issues, marijuana, a wannabe-actor-but-pro-ballroomdancer dad, mafia like mother and a brother who can swear, although ethan is not allowed.

jpod became one  of my favs just after the 10th page. sincerely: i laughed my ass of. the way the people mock each other at the office/pods in a desperate way just to fasten up time, the inserts at about every 50th page and what is the most important thing: the STORY make this book an absolutely hilarious experience.

i recommend this book not only for the pro english speakers (yapp…it’s in english), so head to the bookstores and buy it!

i searched the internet and i also found out that there is a TV show, based on this book: click.

yeah, i am certainly one of those japan maniac.

’cause we have to admit: the coolest thing come from japan. maybe most of these are useless, but at least, they look/do something awesome. I am pretty sure that you will se plenty of Japanese stuff here. So here is the first one:

CARS

a mai postom mindenkinek szól, még azoknak is, akik már igazi kovboynak mondják magukat az online realtime kommunikáció, rövidebben kifejezve a chatelés területén. igen, mert ahogy a cím is mondja erről lesz ma szó, mert úgy tünik sokan nem ismerik a chatelés szabályait (akinek nem inge…). éppen ezért bátorkodtam összeszedni, hogy szerintem mire kell odafigyelni, mik az alapvető illemszabályok. kéretik hozzászólni, beleszólni és fikázni, ha éppen úgy tetszik, de pls: konstuktívan, mer’ ha jó anyag gyűlik össze, kirakom wikire.

1.  Amikor írsz valakinek chaten, megszakítod abban, amit éppen csinál. Olyan ez, mint az SMS, az is félbeszakítja a gondolataidat. Ergo ha írsz, az legyen először köszönés, de nagyon gyorsan térj a tárgyra.

2. A chat NEM élőbeszéd, amit írsz az azonnal megjelenik a másik félnél. Légy tömör és jól érthető. Megteheted, ez az írott nyelv szépsége.

3. Várd meg míg a másik befejezi a gondolatmenetét, ne akard azonnal közbeiktatni a véleményed, vagy ha igen, akkor arról először értesítsd a másikat, ellenkező esetben totális káosz lesz a végeredmény, amiben elbeszéltek egymás mellett és általános esetben ez egyenes út a sértődéshez.

4. Könyörgök, KONKRÉTAN KÖNYÖRGÖK, hogy amikor írsz, fogalmazz egész mondatokban, ne az “egy szó enter, egy szó enter” megoldást kövesd, hiszen ahogy azt már említettem: amikor írsz valakinek megszakítod a gondolatmenetét, vagy abban amit éppen csinál, ráadásul mindenki utál másodpercenként rábökni a chat ablakra. itt egy konkrét példa, ami  pl. tegnap kikészítette az idegrendszerem:

x says: tegnap

x says: lementem

x says: de

x says: nem volt

x says: ott

x says: ellenben

x says: hagyott üzit

x says: hát

x says: nem CUKI?

.mo’ says: boccs, de most kikapcsollak.

5. smileyk. na szóval, a smileykat anno az emberi érzelmek egyszerű és vicces megjelenítésére találták ki (bővebb info itt). Sokan azonban átestek a ló túloldalára: a smileyk predator osztályú vírusként lepik el a chatablakokat, konkrét szótagokat helyettesítve (figyelem, nem egész szavakat, csupán szótagokat). izgő-mozgó alakok próbálják kifejezni a melléknévi igenév toldalékait, az egész chat ablak olyan, mint egy kib. képregény 4 éveseknek. Nem is tudom, nem is érdekel és éppen ezekért nem is fogom elolvasni mit írsz, mert egyszerűen FELBASSZA az agyamat az, amit látok. használd a smileykat okosan, egy-egy érzelem kifejezésére és csak ott, ahol kell.

6. Állapotjelzések. Nem véletlenül találták ki őket: ha a nevem mellett az van, hogy foglalt vagyok, akkor nyilván nem véletlenül vettem a fáradságot arra, hogy beállítsam. tartsd ezt tiszteletben, csak akkor írj ha tényleg fontos, ellenkező esetben használd az emailnek nevezett csodát.

7. Az msn mellett számos más chat alkalmazás is lehetővé teszi, hogy a neved mellé személyes üzeneteket írjál, így utalva dolgokra amik érdekelnek, vagy érdekesek lehetnek mások számára is. Namármost, ide két szabály érvényes.

a/ NE rakd teli smileykkal: mivel a személyes üzeneted chat közben is látszódik, az 5ös számú szabály lép érvénybe. idegesítő, zavaró.

b/ Legyen tömör, ne legyenek benne 800 karakteres linkek v. idézetek a háború és békéből.

egyelőre ennyi, ha még jön majd bővítem. mit gondoltok? érdekelne.

most hogy itthon tölthetek eszméletlenül (értsd túl sok) időt,  rengeteget tudok gondolkozni. ami egyrészt tök jó, mert alaphangon erre azért nem volt túl sok időm az elmúlt pár évben, másrészt azonban mindez elég nagy szopás.

mert egyedül vagyok itthon.

egyedül. érted? megvan?

ez azt jelenti, hogy szociális érintkezéseim kb. felére csökkentek, és elkezdek szépen lassan bekattani, önmagam gondolatait kergetem, nézem ahogy le és felmegy a nap. kb. 15 percenként ránézek az emaileimre, jött e valami, lehet e valakivel kommunikálni.

jesus, azért ez elég félelmetes: szocio-elvonásos betegségem van, keményen…

tünetek:

- enyhe, de aggresszívan megnyilvánuló skizofrénia: önmagamhoz beszélés az erkélyen (arról, hogy:

“Eddig minden rendben, eddig minden rendben”

meg hogy

“JAJ NEEEEEEEEEEEEEM”)

- kényszeres youtube nézés: mégha egyoldalú verbális kommunikációt folytatok a képernyővel, akkor is jobb mint a semmi

- extrém esetben: bloggolás.

szóval az összes közül az emberi kommunikációfüggés kezelése a legnehezebb, másrészt viszont el akarom kerülni, hogy az emberek nyakán lógjak, nyilván mindenkit az örületbe tudnék ezzel kergetni. hihetetlen mennyire társas lények vagyunk és ennek teljesen nyilvánvaló az oka: emberi kapcsolatok nélkül meg fogsz kattani. ugye ezzel kapcsolatban már rengeteg iromány született (alapmű), de azért durva ezt személyesen átélni. falkafaj vagyunk mi emberek, ennyi.

szóval most blogolok, ez a kommunikáció (ha kommentelsz akár beszélgethetünk is….na….csak egy picit..léccci) a passzív levezetése a 7köznap itthon eltöltött idő által felgyülemlett feszültségeknek.

elkezdődött az újév, és mit ad isten

csúnyán elfelejtettem önmagamnak megemlíteni: 27 vagyok.

a születésnapomat kint töltöttem Argentinában egy rakás papagáj és 150 rendkivül ideges magyar között, szal az  a nap inkább elment. és így csak szépen lassan esett le: hoppá.  3 years ’till 30.hmmm….na most nem azt mondom, hogy öregszem vagymi, szó sincs róla: az ilyen gondolatokkal kapcsolatokban azt fantáziálom, hogy egyszerűen elégnek a fejemben, vagy vadállatok tépik szélt őket, esetlegesen mérges tehenek ugrálnak rajtuk.

nem. sokkal inkább az elmúlt 4 év jár a fejemben, mióta elkezdtem dolgozni. nos ha így visszaolvasnám a postjaimat, azt is mondhatnám: sok minden nem változott. még mindig vannak kétségeim azzal kapcsolatban mihez kéne kezdenem, és bár  boldogít a suncream híres mondata (“a legérdekesebb emberek akiket ismerek, elmúltak 30ak és  még mindig nem tudják mit akarnak”), mégis én rohadtul UNOM ezt az állapotot.

fasza évek voltak, de ideje újrakezdeni.

(nesze, csak lett újévi ígéret)

szóval dönteni kell. ki kell választani egy célt, amit el akarok érni, de itt a dilemma:

két dolog közül “kell” választanom:

1. filmezés: after effects, animációk, mozgás és miegyebek: vizuális világ

2. írás: engem érdekel a tartalom is, ott akarok lenni mikor kitaláljuk mitörténik, hogyan, merre: szövegírás

egyiket sem akarom feladni, évek óta VJzek, jólmegy, szerencsére a közönség is elismeri a munkánkat és mindemellett szöveget is írok, és ami talán a legfontosabb: szeretek.

szóval szerintem a következő lesz: megvárom ertéellel milesz, ez kiderül a jövő 7n, de mindenesetre beiratkozok egy forgatókönyvírói tanfolyamba és mellette via self-learning tolom itthonról az AE-t.

szeretném látni mind két oldalt, mert szerintem kiegészítik egymást. tehát az út amit választok, az az, hogy olyan szövegíró legyek aki belelát a vizuális világba is, mindemellett pedig meg tudjam állni a helyemet, ha pro filmes melót fúj felém a szél

engem érdekel mindkettő, választani nem tudok és őszintén: nem is akarok.

ez egy út, elindulok rajta és csessze meg: végre valami.